A STAFFORDSHIRE BULLTERRIER TÖRTÉNETE

bb4583_b2b9b67c3cee4cc0ac24f5a7a13f2e79

A STAFFORDSHIRE BULLTERRIER TÖRTÉNETE

Az eredet:

Az előző fejezetben már szó esett a múlt század bulldogjainak és terrierjeinek keresztezéséről, ami a kutyaviadalokon és patkányirtó versenyeken addig sosem látott eredményességgel szereplő keverékek megjelenéséhez és gyors elterjedéséhez vezetett. Ezeknek a „half and half” kutyáknak a tenyésztése két ágon folyt Angliában: az egyik az előző fejezetben tárgyalt angol bullterrierhez vezetett, a másik pedig a staffordshire bullterriert eredményezte.

Időzzünk el egy kicsit a fajtának nevet adó Staffordshire megyénél, egész Anglia leghíresebb fazekasipari vidékénél. Itt már a középkorban is ismertek voltak azok a családok, akik generációk hosszú során át folytatták ezt a mesterséget, ezért nem meglepő, hogy éppen itt kezdték kínai mintára gyártani a porcelánt,

amely sajátos és gazdag formavilágával az egész világon híressé tette Staffordshire nevét.

Fontos ásványi anyag lelőhe­lyeket is fedeztek fel itt, melyre a XIX. század elejére komoly ipar települt. A gyors gazdasági fejlődés azonban nem hozta magával a helybéliek élet- és mun­kakörülményeinek javulását: gyakran va­lóban embertelen feltételek között dol­goztak és laktak éppen a legnehezebb munkát végző bányászok, munkások. A zsúfoltság, a higiénia hiánya megszokott volt, akárcsak a gyermekek és nők bá­nyákban, gyárakban való napi tizenkét-tizennégy órás foglalkoztatása. A munka közbeni balesetek, sérülések és halálese­tek mindennapos eseménynek számítot­tak, s a gazdasági válságok idején, ami­kor még ez a munkalehetőség sem volt adott, gyakori volt az éhezés.

Ilyen körülmények között érthető, hogy ezek az emberek sorsuk jobbrafordulását csakis a váratlan szerencsétől várhatták, s számukra ezért jószerivel egyetlen szórakozási forma létezett: a szerencsejáték, az állatvia­dalokon való fogadás. Nem véletlen tehát, hogy az állatvédelemmel foglalkozó részben olyan sokszor szóba került Staffordshire neve, hisz ez a vidék számított az 1835-ben betiltásra került viadalok központjának. Ezek olyannyira részét képezték a mindennapi életnek. hogy bizonyos manufaktúrákban hetente többször is fel kellett függeszteni a munkát, mivel a kézművesek a környékbeli városokban rendezett küzdelmekre

mentek! A bányászok, fazekasok körében rendkívül népszerűek voltak a bika- és kutyaharcok, melyekre maguk is régóta tenyésztettek bulldogokat. Annak gondolata, hogy a kutyák egymással vagy bikákkal való verekedtetése esetleg kegyetlen lehet, meg sem fordult az olyan emberek fejében, akik mai ésszel felfoghatatlan körülmények között éltek és szinte állandó életveszélyben dolgoztak egész nap, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Számukra a kutyák elsősorban a jobb megélhetés elérésének eszközeiként, szórakozási lehetőségként voltak fontosak, s értéküket kizárólag a harcban való eredményesség határozta meg. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – féltő gonddal tenyésztették kutyáikat, s nemegyszer előfordult, hogy az anyaállat pusztulása esetén a nők saját mellükből szoptatták a

kölyköket.

 
Noha az itt tenyésztett harci bulldogok roppant sikeresek voltak, a helybéliek haladtak a korral: a kutyaviadalok térnyerésével a Staffordshire-megyei tenyésztők is gyorsan átálltak a sikeresebb „félvérek” tartására. Félve őrizték a tenyésztés titkait, így a bulldog és terrier vér „keverését”, s noha a szakértő Stonehenge szerint „…a bull and terrier akkor igazán jó, ha egynegyed részben bulldog” későbbi leírások alapján mégis azt feltételezhetjük, hogy az arány 1:2 volt a terrier javára. Briggs arra figyelmeztet, hogy „… amikor az 1850 előtti bull terrierekről (helyesen: bulldog és terrier keverékek – a szerző) beszélünk, nem szabad azt hinnünk, hogy ezek a modern standardok szerinti fajtiszta kutyák voltak. Az akkori tenyésztők sokszor szívesebben mentek vissza az eredeti fajtákhoz (azaz a terrierekhez és a régi típusú bulldoghoz), mint hogy egy családfa kitenyésztésével törődjenek”. Az idő múlásával viszont egyre általánosabbá vált az akkor még mindig kizárólag a meglehetősen kegyetlen feladatra, a viadalokra irányuló a vonaltenyésztés.

Ez után a legsikeresebb kutyákat csakis más ,.half and half” egyedekkel párosították, hogy a tökéletes fizikum és a harckészség fennmaradjon, sőt tovább fejlődjön. A képek és leírások mindenesetre azt mutatják, hogy a kutyák feltűnő hasonlóságot mutatnak a mai egyedekkel. Ahogyan Briggs írja: „…a bull és terrier (keverékek) külseje kezdett megfelelni egy olyan képnek. amelyben már felismerhetjük a mostani staffordshire bull terrier vonásait.” Tulajdonképpen ez a ma is ismert nagyszerű fajta áll küllemében legközelebb a XVIII-XIX. század fordulóján kitenyésztett half and half viadorkutyák őstípusához.

A Staffordshire-ből származó kutyák messze földön híressé váltak a XIX. század első harmadára, mivel nagyszerű fizikumuknak és „game” tulajdonságaiknak, harckészségüknek köszönhetően rendkívüli leleményességgel és kitartással sorra legyőzték ellenfeleiket a viadalokon. így mire elérkeztünk az állatviadalok betiltását kimondó törvények megszületéséig, gyakorlatilag már egyeduralkodónak számítottak a harci arénákban. 1835 után aztán a kutya-kutya elleni küzdelem maradt a viadalok egyetlen formája, s ebben a Stafford-eredetű „half and half” ebek voltak a favoritok. A félvér gladiátorkutyák – a késő 1700-as évektől a viadalok szigorú és következetes üldözésének megindulásáig (1860 körül – a szerző) tartó – alig hat-hét évtizedes angliai reneszánsza után sok híres harcost vittek külföldre, elsősorban Amerikába: ezek a kutyák voltak az Újvilágban honos bull-típusú terrierek ősei. (Lásd a következő részeket!) A tenyésztői klubok megalakulásával a legtöbb fajta kategorizálásra került, a staffordshire bullterrier elismerésére viszont még sokat kellett várni. Míg a vele teljesen közös eredetű bull terriert „show-kutya” jellege miatt már viszonylag korán befogadta az előkelő közönség és ezzel együtt a BKC, addig a jellemzően kutyaharcra használt rokont csak századunk első harmadában kezdték bemutatni a kiállításokon. Egészen addig a klubok úri tagsága csak mint viadorkutyát tartotta számon, s ekként alkalmatlannak minősítették a Stud Book-ba való bejegyzésre. 1935 viszont fordulatot hozott a staffordshire bull terrier életében: ebben az évben Joe Dunn és barátja Joe Mallen, mindketten több évtizede tenyésztői a fajtának, megrendezték az első staffordshire bull terrieres találkozót, egyidejűleg fajtaklubot alapítottak.

Joe Dunn.

Joe Mallen.

Az első klubelnök Jack Barnard lett, a híres „Paddock” Kennel tulajdonosa, akiben az első standard megíróját is tisztelhetjük. Az újonnan alakult klub első speciál kiállítását Cradley Heath-ben tartotta, mintegy hatvan kutya részvételével. Ebben az évben még egy fontos és örömteli esemény történt a fajta életében: a BKC hivatalosan is elismerte a staffordshire bullterriert és megkezdte regisztrálásukat. A fajta tenyésztésének és népszerűsítésének a korábban már említett két úriember mellett további úttörői volt Alf Garret, akinek családja már az 1850-es évektől foglalkozott a fajta nemesítésével, és Gerald Dudly, akinek egyszerre 7 kifejlett Championja volt tenyészetében. Kiemelendő még John F. Gordon, a „Beindíts” Kennel tulajdonosának neve, aki sok könyvet írt a fajtáról, s így járult hozzá a staffordshire bull terrier népszerűsítéséhez. Ebben hathatós „segítségére” volt Gentleman Jim és Lady Eve is, a fajta történetének első championjai, akik 1939-ben látták meg a napvilágot. A staffordshire bull terrier történetének legnagyobb diadala az 1985-ös évszámhoz kötődik, amikor Ch. Belnite Blitzkrieg egyszerre lett a Cruft’s és a golden Jubi leeshow speciál kiállítás fajta győztese. Napjainkban a fajta az angolok egyik nemzeti büszkesége, hazájában ő a „Top Terrier”, azaz a legnépszerűbb terrier­fajta. Ennek megfelelően meg is becsü­lik: Angliában egymással szorosan együtt­ működve mintegy 15 klub foglalkozik gondozásával. Jómagam az északi bánya

vidék részeként ismert Yorkshire megyében tett egyhetes látogatás alkalmával legalább tíz-tizenöt ilyen kutyát láttam, amivel számban toronymagasan verte a többi fajtát. A staffordshire bull terrier roppant népszerű Németországban és Ausztriában is: ezekben az országokban egy-egy kiállításon gyakran húsz-harminc példányt is felvezetnek.

Érdekesség:

az Österreichischen Staffordshire Bullterrier Club minden páros évben megrendezi „Joe Mailen Memóriái” elnevezésű spéci-ál emlékversenyét. Az egyedülálló kiállításon Európa összes országából érkező mintegy 70-80 pompás kutya verseng a fődíjért.

Hazánkban a fajta érdekes módon – talán éppen kis termete miatt – nem igazán lett népszerű, amit az elmúlt évek versenyein nagyritkán bemutatott két-három egyed is demonstrált. Mivel nálunk a bull típusú terrierek általános szinten való ismertsége kizárólag az angol bull terrier-ben, a pit bull terrierben és az amerikai staffordshire terrierben merül ki, kérdéses, hogy a magyar staffordshire bull terrier állomány számában eléri-e valaha is a stabilnak mondható szintet. Örvendetes azonban, hogy az utóbbi egy-két évben néhány igazi tenyésztő, elkötelezett szakember Németországból, sőt egyenesen az anyaországból importált kiváló tenyéssz egyedeket, és minőségi „alapanyaggal” kezdték meg munkájukat.

Érdekesség:

hazánkba az első egyed – Rapunzel v. d. Altén Veste – éppen az angol bullterrier európai csúcstenyésztőjének, Scherzer úrnak a tenyészetéből került be.

Jellem és felhasználhatóság:

A fajta eredetében elválaszthatatlan a többi bulltípusú terriertől, sőt amint az nemsokára kiderül, részint az „amerikai szekció” őseként is tisztelhetjük. Mint ilyen, kedves lénye, természete is roppant hasonló azokéhoz, így részletesebb megismeréséhez tulajdonképpen elegendő ezen fajták jellemrajzának elolvasása – ez a mondat nyilván elegendő ok a fajta elkötelezett rajongóinak, hogy indítványozzák nyilvános megkövezésemet.

Felhasználásának legjellemzőbb területe a házi kedvencként való alkalmazás, mivel a staffordshire bull terrier roppant kellemes családtag: kedves és figyelmes mindenkivel, akit szeret. Márpedig mindenkit szeret, aki barátságosan közeledik hozzá, s partnere tud lenni az örökmozgó, játékos természetű kutyának. Roppant hálás dolog sportkutya-kiképzéssel kiaknázni a bennük rejlő fizikai és szellemi lehetőségeket, bár ez esetükben inkább csak ügyességi területre korlátozódhat –a tizenkét-tizenöt kilós tömeg ugyanis nem teszi a világ legrettegettebb őrzővédő ebévé. Ennek ellenére hősünkben is bátor, a végsőkig hűséges szív dobog: a fajta képviselői különösebb tanítás nélkül is mindig készek megvédeni szeretteiket és otthonukat.

Viszonylag apró termete miatt ideális társ akár kis lakásban élők számára is, viszont az angol bull terriernél és minden bull típusú terriernél hangsúlyozott mozgás- és társaságigény tiszteletben tartása roppant fontos. Akárcsak legközelebbi rokonai, a staffordshire bull terrier is túlságosan eleven és intelligens ahhoz, hogy bezárva – embertől, más kutyáktól izolálva – tartsák.

Forrás: Bulltipusuak 

Az oldal tartalma kizárólag a kedvencek-magazinja.hu weben osztható, az oldal tartalmát kizárólag csak a tulajdonos engedélyével vehető át. Engedély nélküli osztás esetén a feljelentést, és a jogi lépéseket megtesszük.